Helyi Rendezvények

Bilet de intrare / Belépőjegy / Entry fee:

Kő nap

A Kő Napja egy olyan rendezvény, amelynek célja bemutatni az alsórákosi közösség geológiai gazdagságát. A falu körül fellelhető: a bazalt, a salak, a vulkáni tufa, a mészkő, az agyag, stb. mindezek olyan értékes erőforrások, amelyek egy szilárd és virágzó közösség kialakulásához vezettek. Az esemény négy szempontból, illetve szemszögből emeli ki a kő fontosságát:
1. Művészeti szempontból (kőfaragászat, szobrászat)
2. Építészeti szempontból (a rákosi kőnek az építészetben megnyivánuló formái)
3. Geológiai szempontból (a föld keletkezése, különösen megfigyelve a három bánya részben, amely a rákosi geológiai komplexumot alkotja)
4. Civilizáció szempontjából (jelenleg három nemzetiség él együtt a településen: a magyarok, a románok és a romák, mindhárman résztvevők a bazalt kitermelésében).
A fesztivált először 2017-ben szervezték meg, a rendezők még abban az évben elhatározták, hogy ezután minden év augusztusának első hétvégéjén a már említett fesztivál megrendezésre kerüljön.
A fesztivál látványosságai közé tartozik a vulkáni részben megrendezett minőségi koncert, illetve a Sükösd-Bethlen várkastély udvarában megrendezésre kerülő képzőművészeti alkotások.
A fesztivált a Carpatera Egyesület, az Alsórákosi Polgármesteri Hivatal, az Alsórákosi Közbirtokosság, valamint ettől az évtől az Alsórákosért Egyesület szervezi meg.

 

Szabadságnapja vagy Kicsi Pünkösd

Alsórákos szabadságnapjának ünneplésének helyszíne a református templom és előtérben a „zádokfa”
Alsórákos legnagyobb ünnepe. Pünkösdhétfő után egy héttel ünneplik. Ez a jobbágyfalu, 1848 – ban későn tudta meg a jobbágyfelszabadítás elrendelését, földrajzi elszigetelődése miatt. Pünkösd után egy héttel egy református lelkipásztor, aki Kolozsváron szolgált, jött haza szüleihez és hozta a hírt a földön dolgozó jobbágyoknak. Meghallva a felszabadulás hírét, felmentek kaszával, kapával a református templomba. Szerszámaikat nekitámasztva a „zádokfának”, ők maguk bemenve Isten házába, hálaadó istentiszteletet tartottak.
Az akkori református lelkész azt mondta: „most töltetett ki ránk a szabadító Szentlélek, ezért ez a mi kicsi pünkösdünk, a szabadság napja” (http://reformatus.hu/mutat/6806/). Kijőve a templomból átokként hagyták a következő nemzedékekre, hogy ezt a napot megünnepeljék. 1848 óta minden évben (még a diktatúra idején is) megünneplik, hazajönnek a világ különböző pontjairól az elszármazottak. Egyedülálló ünnepély.